Perzsiában és Indiában őshonos növény, mely a XII. században került be Európába, és azóta a mediterrán térség jellegzetes fűszernövényévé vált.
Érdekességek a növényről:
A növény latin neve a görög basileus szóból származik, ami király-t királyit jelent. Talán éppen ezért az állatövi jegyek közül az Oroszlán növénye. Régen mágikus erőt tulajdonítottak neki, és védett a negatív energiáktól
Jellemzése:
Egyéves növény. 40-60 cm magas, elágazó szárú. Nagyon sok változata van. Vannak nagy és sima levelű, nagy és fodros levelű változatai éppúgy, mint apró levelű sűrűn elágazó fajtái. Vörös levelű változatait még dísznövényként, parkokba is ültetik. Levelei tojásdadok. Virágai fehérek, esetleg rózsaszínűek. Magja apró fényes fekete. Hatóanyagai: metilkavikol, linalol, esztragol, kevés kamfen, eugenol, ocimen és pinen. Ezeken kívül drogja kevés B1 vitamint és karotint is tartalmaz.
Felhasználása:
Földfeletti részeit (Basilici herba) és illóolaját (Aetheroleum basilici) használjuk. Az előzőt frissen és szárítva is. Bár gyógyhatásai is ismeretesek (étvágyjavító, köhögéscsillapító, vizelet és szélhajtó hatás) elsősorban fűszernövényként használjuk fel. A mediterrán konyha nélkülözhetetlen fűszere.
Termesztése, nevelése otthon:
Igényei: napfény, meleg és vízigényes növény. Fagyérzékeny. 0 ºC-on elfagy, de már alacsony hőmérsékleten is fejlődése lelassul, leveleit elhullajtja. Ezért kertben, vagy szabadban csak május és október között tartható eredményesen. Télen lakásban még nagyon világos ablakban is kevés számára a fény, ezért hajtásai megnyúlnak, a növény inkább csak sínylődik.
Kertben történő termesztése esetén vagy a megvásárolt palántákat ültetjük ki a fagyosszentek (május 12-14.) után, vagy esetleg a magokat helybe vetjük április végén, május elején. Ha magunk szeretnénk palántát előállítani, akkor március közepe után vessük el a lakásban a magját. Ennél előbb a kevés fény miatt gyenge palántákat kapunk csak. Egy kis cserépbe, vagy akár műanyag (és alul kilyukasztott) kávéspohárba 3-5 szemet vessünk. Kb. 0,5 cm vastagon takarjuk a földdel a magokat és folyamatosan tartsuk a magvetés földjét nedvesen. 20 ºC –on kb. 2 hét alatt csírázik ki. Ekkor azonnal vigyük a legvilágosabb ablakba és tartsuk ott a kiültetésig. Mikor a növénykék kb. 10 cm-esek, akkor lehet egy nagyobb, a végleges cserépbe (kb.12 cm átmérőjű), balkonládába, vagy a kertbe a fagyveszély elmúltával kiültetni. A növényeket ne szedjük szét, hanem ahogy vetettük kis csoportban hagyva ültessük el őket. Ha a szabadba kerülnek a növények (akár erkély is) akkor fokozatosan szoktassuk a palántákat a kinti levegőhöz. Ez egy kb. 10 napos időszak legyen. Ez azt jelenti, hogy reggel kitesszük, este behozzuk őket, és ne egyből a tűző napra kerüljön. Hidegebb napokon esetleg maradjon benn, nehogy megfázzon a növény. Nyáron rendszeresen öntözzük. A bazsalikom kb. júniustól a hajtások végén virágokat hoz. Hacsak nem szeretnénk magot fogni, ezeket minél előbb csípjük le, mert a virágzás és magérlelés hamar kimeríti a növényeket. A leveleit folyamatosan szedjük, bár azt tanácsolom, hogy inkább a hajtásokat 2-4 levéllel csípjük vissza, mert így az oldalhajtások is fejlődhetnek és a növény tovább szolgáltat számunkra hajtásokat.
Nyár közepe, vége felé esetleg újból vethetünk egy-két cserépre valót. Ezek a növények majd ősszel látnak el minket, amikorra a tavasziak már kifáradnak és tönkremennek. Ha nagyobb mennyiséget és szárítani is akarunk a bazsalikomból, akkor a virágzás kezdetén (ilyenkor a legmagasabb az illóolajtartalma) vágjuk vissza a hajtásokat, és azokat szárítsuk meg. Ha a töveket tovább gondozzuk, akkor nyár végén, ősz elején még egy vágásra sor kerülhet. Az első őszi hideg éjjelek (5-6 ºC tartósan) beköszöntekor a nyári vetésűeket ismét vigyük be. Úgy, mint tavasszal. (nappal kinn, éjjel benn.)
